És ha valakit e tényszerű leíráson felül még a mesék is érdekelnek, hát íme Máré várának története: Máré vitéz lakott egykor a várban, gyönyörű feleségével. A szomszédos Szentlászlón élt testvére, a nőtlen Miklós vitéz. Márét a király hadba szólította, s amikor búsan nekiindult a bizonytalannak, arra kérte feléségét, várjon rá hűségesen. Az évek múltak, hír a vitézről nem érkezett. A szép özvegy már elsiratta, végleg lemondott férjuráról. Az idő teltével egyre szívesebben fogadta az őt vigasztalni jövő látogatót, Miklóst. A vigasztaló szavakból szerelmes szavak lettek, a simogatásból ölelés, az ölelésből kicsi leányka. Felnőtt a lány, szépséges volt, boldogan éltek hármasban, amikor egy napon megjelent Máré vitéz. Hamar kiderült, hogy felesége hűtlen lett hozzá, dühében és elkeseredettségében saját várát és testvéréét is szétlövette, leromboltatta. Ott pusztult el asszonya és Miklós vitéz is.

A lány életben maradt, de anyja halála előtt megátkozta. A monda szerint a lány a mai napig egy megközelíthetetlen barlangban él, várja szabadítóját. Minden 77. év pünkösd hajnalán fürdik a Máré-völgyi patakban, mossa szép hosszú haját és reménykedik. Az a vadász válthatja csak meg, aki épp ekkor arra jár, és megcsókol egy medvét, egy kígyót és egy békát. Eddig még nem akadt ilyen. Az elvarázsolt lányt tovább őrzi a barlang előtt álló három kőkatona. (Itt játszódik egyébként Gárdonyi Géza "Egri csillagok" c. regényének nyitó jelenete is, mely helyszínt az író 1882-ben fedezte fel.) A Lánkű (Lánykő) -ről a szájhagyomány azt tartja, hogy ott legeltetette egy pásztorfiú és egy pásztorlányka a marháit. Egymásba szerettek, de a családjuk tiltotta őket egymástól. A két szerelmes fiatal, - a szülők átka következtében - itt egymásra borulva kővé vált, s velük együtt megkövesedtek a víz mellett delelő marhák is.