vagy
  Vissza a nyitólapra |  Impresszum
Hírlevél    Marketing hírlevél
Balaton Turisztikai Régió | Budapest-Közép-Dunavidék Turisztikai Régió | Dél-Alföld Turisztikai Régió | Dél-Dunántúl Turisztikai Régió | Közép-Dunántúl Turisztikai Régió | Nyugat-Dunántúl Turisztikai Régió | Tisza-tó Turisztikai Régió | Észak-Alföld Turisztikai Régió | Észak-Magyarország Turisztikai Régió |
Vissza |

Kiskunsági Nemzeti Park


Kiskunsági Nemzeti Park
 

A Duna-Tisza köze nagy részét kitevő Kiskunság a Dél-Alföldre oly jellemző apró, fehér tanyák, szikes tavak, és homoktól aranyló síkság világa.
Kiskunság, valamint sok környékbeli település neve a XIII. században betelepedett kunok emlékét őrzi. A pusztán élő családok számára elsősorban az állattenyésztés jelentette a fő megélhetést. A táj jellegének, arculatának megőrzésében ma is fontos szerepet játszik a hagyományos állattartás. Hazánknak mindig is erre a déli vidékére mosolygott rá leginkább a nap, itt volt a legmagasabb a napsütéses órák száma, így a szárazság és a gyakori legeltetés hatására kialakult futóhomok nagymértékben megnehezítette a helybéliek mindennapjait. Annak érdekében, hogy megkössék a futóhomokot, gyümölcsöt, zöldséget, telepítettek, melyek mind a mai napig meghatározzák a vidék arculatát. Így a puszta lakói kialakították Dél-Alföld nevezetes szőlő-és gyümölcskultúráját.

A Kiskunság természeti értékeit, a táj különleges látnivalóit, néprajzi emlékeit, a szikes tavak, mocsarak, homokbuckavidékek állat-és növényvilágát az 1975-ben létrehozott Kiskunsági Nemzeti Park őrzi.
A kecskeméti székhelyű Kiskunsági Nemzeti Park változatosságát, valamint fajgazdagságát elsősorban mozaikos felépítésének köszönheti. A nemzeti park igazgatósága napjainkban a kilenc különálló nemzeti parki egységen és a két tájvédelmi körzeten kívül további tizenhét természetvédelmi terület felügyeletét látja el. A természet védelme mellett igyekeznek megóvni és látogatóinak bemutatni a sík vidék élővilágának sokszínűségét, néprajzi értékeit, az évszázadok alatt kialakult tanyasi életformát, a pásztorélet emlékeit. Olyan ősi magyar állatfajták tenyésznek erre, mint a Bugacpusztán legelésző, felbecsülhetetlen értékű magyar szürke marha, az őshonos racka, a magyar félvér ló.

A nemzeti park látogatóközpontja a Természet Háza a térségi ökoturizmus elősegítése, a természetismereti nevelés, valamint az ember természettel való kapcsolatának bemutatása miatt jött létre. Kedvünk szerint tájékozódhatunk az épületben található "Zöld Könyvtár" olvasótermében, és lehetőség van szakkörök, különböző csoportfoglalkozások megszervezésére is.

A Kiskunsági Nemzeti Park területei:

- Felső-Kiskunsági tavak
A Felső-Kiskunsági tavak a Duna-Tisza közén fellelhető legnagyobb szikes tórendszer. Az egyre inkább ritkaságszámba menő tavakat szikes gyepek veszik körül. A szikes tavak közül kitűnik a Zab-szék, a Kelemen-szék, a Pipás rét, ugyanakkor fontos jelentőséget tulajdonítanak az elmocsarasodott Fehér-széknek és Kisréti-tónak is. A Felső-Kiskunsági tavak szikes mocsarai szolgálnak biztonságos otthonául a vízi madaraknak, például a bölömbikának. A vidék madárállományát olyan védett madárfajok jellemzik, mint a piroslábú cankó, a kormos cankó, a gulipán, a küszvágó csér, a szerecsensirály, vagy az ismertebb barna réti héja, búbos vöcsök és nyári lúd.

- Felső-Kiskunsági puszta
A Felső-Kiskunsági puszta szikes jellegéről már messziről árulkodnak a talajon lévő fehér foltok.
Többek között bösztörpusztai állattartó telepéről nevezetes, ahol régi magyar házi állatfajták tenyésztése folyik. Itt található a Nyakvágó Csárda, mely eredeti berendezésével, hagyományőrző tárgyaival a XIX. századi pásztor-betyár világ életének hangulatát idézi. Az Alföld néprajzi értékeit őrzi a kunszentmiklósi Virágh-Kúria Múzeum, mely gazdag helytörténeti anyaggal rendelkezik. A közeli Kunbábonyt a múltban feltárt avarkori aranyleletei tették ismertté. A Felső-Kiskunsági puszta üde színfoltjai a különböző színekben pompázó virágai: a fehér virágú pozsgás zsázsa, a lila virágú sóvirág, vagy az itteni növények között legjellegzetesebb veresnadrág csenkesz, és a gyógyászatban jól ismert orvosi székfű. A nedvesebb részeken virágzik az apró virágairól megismerhető sziki őszi rózsa. A rendkívül gazdag madárállományt őrző táj legnagyobb kincse Európa legnagyobb madara, a fokozottan védett túzok.

- Izsáki Kolon-tó
A Kolon-tó nádas mocsaraival nemzetközi jelentőségű vadvizes élőhelynek számít. A tavat körülölelő láp-és ligeterdők, homokbuckás területek, láp-és mocsárrétek ritka növényeknek és állatoknak az élőhelye. Ha bepillantunk az egybefüggő nádasok közé, a hazánkban élő összes gémfajjal találkozhatunk. Itt költi ki tojásait a kanalas gém, de láthatunk napozó mocsári teknősöket is. Olyan ritka halfajták úszkálnak a tóban, mint a lápi póc és a réti csík. A tó környéki rétek védett növényei orchideák, de nem szabad megfeledkezni a lápi csalánról, valamint a tó felszínén ringatózó tündérrózsáról sem.

- Bugac
Nem túlzás azt állítani, hogy Bócsa-Bugac vidékére érve még azoknak is tátva marad a szája, akik sokfelé jártak, sokat láttak. A nemzeti park legnagyobb területére érve homokpuszták, homoki erdők, mocsarak, lápok, láprétek és valaha vízzel teli szikes tavak páratlan növény-és állatvilágában gyönyörködhetünk. Érdemes több időt szentelnünk az Ősborókásban élő növények és állatok megfigyelésének. Itt él a különlegességnek számító fűrészlábú szöcske, ami azért is érdekes, mert az Alföldön egyedül ezen a vidéken találkozhatunk vele. Leggyakrabban azonban az üregi nyulat kaphatjuk lencsevégre, amint a környék növényeiből válogatva lakmározik. Ha már szóba jöttek a buckavilágban előforduló növények, feltétlenül meg kell említenünk a homoki nőszirmot, a homoki kikericset, a tartós szegfűt, és a piros madársisakot.
Bugac idegenforgalmi szempontból is jelentős, ugyanis a pásztorélet jellegzetes tárgyi emlékeit bemutató Pásztormúzeum mellett megismerhetjük az őshonos háziállatokat, a magyar szürke marhákat, a rackanyájat, amelyek a füves élőhelyek megőrzésében ma is fontos szerepet játszanak.
De ahogy hozzátartozik Bócsa-Bugac buckavilágához a hagyományos állattartás, a pásztorkodó életmód, a növény- és állatvilág megóvása, úgy meg kell említeni az itt zajló lovaséletet, az ügyes csikósokat, fogatversenyeket.

- Fülöpházi homokbuckák
A Fülöpházi homokbuckák keleti részén a nyolcvanas évek aszályos időjárása miatt olyan szikes tavak száradtak ki, mint a Hattyú-szék, a Szappan-szék, a Kondor-tó és a Szívós-szék. Jól alkalmazkodtak a száraz környezethez az itt élő növények, a kései szegfű, a naprózsa, vagy a táj jellegéről árulkodó nevű homoki vértő, homoki báránypirosító és homoki varjúháj. A homokbuckák madárvilágát a szalakóta, a búbos banka, a gyurgyalag és a mindenki számára oly kedves sárgarigó színesíti. Három gyíkfaj él együtt e homokos vidékén, a homoki gyík, a zöld gyík és a fürge gyík, aminek táplálékát a sáskák, szöcskék és más rovarok adják.

- Orgoványi rétek
Az Orgoványi rétekre érve nádasok, láprétek, szikes gyepek, homokbuckák látványa fogadja a látogatót.
Állatvilágának egyik kiemelkedőbb állatfaja a rétek fölött szabadon repkedő bennszülött Metelka-medvelepke. A nedves réteken megfigyelhető a nagy goda, a piroslábú cankó és a bíbic. Égi táncukban gyönyörködve felejthetetlen élményben lehet részünk. Az Orgoványi rétek nyugati részén homokbuckák és szikesek találhatók. Az itt kialakult növényvilágra a legjellemzőbb a nyílt homoki gyep és a boróka. A gyepben megtalálhatjuk a fokozottan védett csikófarkat is.

- Szikra és az Alpári-rét
A festői szépségű szikrai Holt-Tisza és Tőserdő ugyan a nemzeti park legkisebb területe, de bámulatos környezetével, ártéri mocsaraival, gazdag állatvilágával a lehető legnagyobb élményt nyújtja látogatói számára. Természetesen nem szűkölködik ritka növényfajtákban sem, a kontyvirág és a bennszülött tiszaparti margitvirág itt egyaránt megterem. Csiripelő, rikácsoló lakói közül meghatározó a fekete harkály, a szürke küllő és az Alpári-réten élő, hatalmas gémállomány. Gazdag madárvilágából is kiemelkedik az ártéri erdők különleges, a Duna-Tisza közén is páratlannak számító énekesmadár állománya.
Egy ilyen szebbnél-szebb látnivalókkal teli vidéken mindenképpen hódoljunk testünk-lelkünk karbantartásának, s mártózzunk meg a Tőserdő kedvelt termálfürdőjének 40°C-os vizében.

- Peszéradacsi rétek
A turjánvidéket őrző Peszéradacsi réteken bóklászva kiemelkedő értékkel bíró, fokozottan védett növényekkel: többféle orchideával, szúnyoglábú bibircsvirággal, vitézkosborral, vitézvirággal, szarvas-, pók-, és légybangóval, mocsári kardvirággal, szibériai nőszirommal, találkozhatunk. A területen is élénken virágzó, az Alföldre jellemző hagyományos gazdálkodás mellett a veszélyeztetett parlagi viperának is nyugodt otthont biztosít e vidék. Itt fészkel és költi ki tojásait a hamvas rétihéja, a szalakóta, a gyurgyalag, és a túzok. Hihetetlen élményben lehet részünk, ha naplementekor csodáljuk meg az itt élő állatvilág békés harmóniáját a természettel.

- Miklapuszta
A sík táj egyik legszebb szikes pusztáját őrző területe Miklapuszta. Az egyedülálló madárvilágáról híres terület a fokozottan védett széki lilének, a túzoknak, a székicsérnek, a kékvércsének és az ugartyúknak nyújt menedéket. Magas sótartalmú talajon csak olyan sótűrő növények maradnak fenn, mint a sóvirág, a bárányparéj, a mészpázsit és a pozsgás zsázsa.
A szikes gyepek, puszták közül kiemelkedő szikpadkáknak köszönhetően kialakult mozaikos növényzet között főleg a rovarok érzik jól magukat.

A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Tájvédelmi Körzetek:

- Mártélyi Tájvédelmi Körzet
A Tisza bal partján elterülő védett terület a hozzá tartozó holtágakkal és az élő Tiszával a környék egyik legnépszerűbb, legkeresettebb fürdő-, nyaraló-és üdülőhelye. Példa lehet ez a terület az üdülési igények és a természet védelmének összehangolására. Mártély, mely ezrével csalogatja a nyaralókat, a mai napig is a régi halászfalu képét őrzi. A gazdag élővilágáról ismert mártélyi holtág igen fontos állomása a vízimadaraknak, ugyanis amikor télen befagynak a tavak és folyók, egyedül itt találnak maguknak élelmet és pihenőhelyet.
Nap, mint nap ezen a környéken keresi meg táplálékát a kiskócsag, a bakcsó, valamint a récék és gémfélék seregei. A holtágak vidéke pompás növény- és madárvilágával percek alatt rabul ejti látogatóit. A holtág partjain sétálva hallgassuk csendben a békák brekegését, lessük meg a halak ficánkolását! Ha mindez mégsem lenne elég, valódi természeti csoda vár ránk minden év nyarának elején, amikor is végignézhetjük a tiszavirágzást, azaz a tiszavirág nevű kérészfaj rajzását, rövid ideig tartó, ám annál nagyobb élményt nyújtó nászrepülését. A mártélyi erdőkben barangolva legszembetűnőbb a gazdag madárvilág: hol fekete harkály kopácsol, hol tarkaharkály, hol pedig macskabagoly huhogja, barna kánya vinnyogja, vagy éppen füzike csicsergi el örömét, bánatát.

- Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet
A Tisza jobb partján elterülő Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet igen gazdag botanikai értékekben, ugyanis itt találkozik egymással a Duna-Tisza közi és a Tisza menti növényvilág. A természet által nyújtott látványt csak tovább fokozzák a terület néprajzi, régészeti, valamint kulturális értékei, melyek jelentős mértékben növelik a terület látogatottságát.
A tájvédelmi körzet legfontosabb természeti értékei a holtágak és a szikes tavak: az erdőrezervátummá nyilvánított Sas-ér, a Labodár, a Fehér-tó és a Csaj-tó. Ez utóbbi két halas tó számtalan gémfélének fészkelőhelye: a nagykócsagnak, a kiskócsagnak, a vörösgémnek, a selyemgémnek, a kanalas gémnek, a bakcsónak. A holló és a barna kánya a Tisza árterének lakója. A Fehér- tóban levő Korom-sziget dankasirály-telepén egyre gyakoribb a mediterrán elterjedésű szerecsensirály költése. A megművelt szántók jó pihenő és táplálkozó helyet adnak a rendszeresen ezrével visszatérő daruknak, valamint a szintén nagy csapatokban érkező lúd-és réceféléknek.

 

Vissza