| |  A villányi vidéken már az ősidőkben is éltek emberek. Számos őskori emlék utal arra, hogy a település körülbelül 15-30 ezer éve lehet lakott. A szőlőhegyen talált mamutcsontok, az ősemberek hagyta nyomok, a tűzrakásra utaló jelek mind-mind egy nagyon távoli, ősi életről mesélnek.
A hosszú-hosszú évek folyamán sok nép megfordult a vidéken. Az itt élő rómaiak után római bélyeges sírtéglák maradványai, továbbá a település életét, hagyományait és ünnepeit is meghatározó borkultúra maradt hátra.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan lett hát a magyarok otthona ez a csodálatos, kiváló szőlőt termő terület? A kora középkor történetírója, Anonymus krónikája szerint a magyar törzsek Ete és Bojta (Vajta) vezetésével hódították el a vidéket az itt élő szláv khovir törzsektől. |
 Míg egyes feltételezések szerint a dél-dunántúli kisközség az 1364-től ismert birtokos Villányi családnak köszönheti nevét, mások szerint Villány vagy a Vilmos névből, vagy a villám szóból ered. Biztosat tehát nem tudhatunk a név keletkezéséről, hacsak azt nem, hogy a 14. században még Villam, a 15. században már Viglam, Villia, Villiam, Vykam, Wellyan, Wylyan és Wylyam néven szerepelt a település. |
 Hazánkban a legkarakteresebb ízű borok a villányi borok, melyeknek híre mára átlépte az ország határait! Villány utcáin hangulatos, szépen felépített pincesorok, présházak árulkodnak a község szőlőgazdálkodásáról és borkultúrájáról. A Villányi-hegy napsütötte oldalainak és itáliaihoz hasonló mediterrán klímájának, talajának köszönhetően kiváló minőségű, karakteres vörösborokat palackoznak a helybéli gazdák. A vendégek házról-házra járnak a villányi pinceházak között, mindenhol barátságos gazdák, hisz mint a mondás is tartja: "Bor nélkül szegény a vendégség." A Villányi Borvidék népszerű borkóstolóin a vidék legjobb boraival koccinthatunk: pompás ízű kékoportó, kékfrankos, merlot és cabernet kerül poharainkba.
A Villány-Siklósi borút kultúráját a villányi Bormúzeumban ismerhetjük meg. A 200 éves dézsmapincében, az egykori Teleky-pincében a történelmi borvidék írásos és tárgyi emlékeit láthatjuk, a római kortól egészen napjainkig. A különleges borászati gyűjteményt 18-19. századi faprések, szőlőművelési és pincei szerszámok, korabeli könyvek és árjegyzékek színesítik. A Palackozott borok múzeumának polcain több, mint 4500 palack sorakozik. |
Tekintsük meg a község római katolikus templomát! Az eredetileg 15. században épített templomot a 18. század második felében többször is átalakították.
Menjünk ki a természetbe!
A villányi Templom-hegy egykori mészkőbányájában felejthetetlen élményben lehet részünk, a bánya különös lakói ugyanis 240 millió éves ősállatok és amoniták megkövesedett maradványai! |
 A Villány melletti Nagyharsányi-hegy elhagyott kőbányájában különleges szoborpark várja mind az alkotó művészeket, mind a kőszobrászat iránt érdeklődő látogatókat. A hegybe vájt múzeum létrehozásában a szobrászművészek mellett építészek, táj- és kertépítők is részt vettek. A szoborpark varázsát, hangulatát emeli, hogy a szobrászok helyben készítették el műveiket. A szemünk előtt kialakult lenyűgöző látvány harminc esztendő kemény munkáját dicséri. A barlangban található majd százféle alkotás arról tanúskodik, hogy egy csodálatos korszak hagyta hátra névjegyét! |
 A hegy felszínét gazdag geológiai képződmények, élővilágát védett növények és állatok kavalkádja színesíti. Ha tehetjük, kapjuk lencsevégre a januárban nyíló kikericset, a fokozottan védett haragos siklót és az itt élő kígyászölyvöt!
S ha már Villány vendégei vagyunk, érdemes megtekintenünk a közeli Villánykövesd népi műemlékeit is: a védett pincesorokat és présházakat! |
| Villány nevéhez olyan nevezetes borünnepek kötődnek, mint a szeptemberi Európai bordalfesztivál, vagy a kétévente megrendezésre kerülő októberi Bacchusi napok, ismertebb nevén Vörösborfesztivál. |
 Szívesen megismerné ezt a csodálatos dél-dunántúli vidéket? Lovaskocsikázzon a környék halastavainak mentén, vagy sétahajókázzon a Dráva természetvédelmi területén!
Miután megismertük a település nevezetességeit, végigkóstoltuk híres borait, lássunk neki a kézmosásnak, ugyanis a villányi konyha vendégei leszünk!
A táj étkezési szokásainak különlegessége abban rejlik, hogy az itteni emberek nem a bort választják az étek mellé, hanem pont fordítva: a helyi borok határozzák meg, hogy mi kerüljön aznap asztalunkra!
A villányi vörösborok karakteres íze kitűnően érvényesül ugyan a vörös és vadhúsok mellett, a helyiek először mégis az évszázados hagyományok szerint, bográcsban, szabad tűz fölött elkészített villányi pincepörkölttel kínálják meg vendégeiket. Bár magát a pörköltet villányi kékoportóval ízesítik, étkezés közben is villányi vörösbor járja hozzá!
S, hogy illő módon búcsúzzunk el Villánytól: "Adjon Isten minden jót, nekünk csak egy korsó bort!" |
| |
