Szekszárd - a 38 000 lakosú dél-dunántúli városkát hét, szőlőkertekkel teli, kiváló borokat adó domb határolja. A romantikus hangulatú kisváros a Mezőföld, a Sárköz és a Dunántúli-dombság találkozásánál fekszik. Tolna megye megyeszékhelyének, Szekszárdnak igen gazdag a kultúrája, a város nevét hallva mégis mindenkinek a tüzes szekszárdi borok jutnak eszébe. Valóban, a szekszárdi borvidék hazánk egyik legrégebbi bortermelő vidéke, szőlő- és borkultúrájának gyökerei egészen a kelta időkig nyúlnak vissza. Alisca, azaz Szekszárd ősi neve is kelta eredetű. Az ősidők óta tartó borgazdálkodásra utalnak az ásatások során előbukkanó leletek is. 1845-ben egy 110 mázsás szarkofágot találtak, melynek egyik oldalát egy kettős kehelyből ágazó termő szőlőtő díszíti. A díszes szarkofágban egy üveg 3. századból való bort találtak. A kőkoporsóban lelt áldozati üvegkehely ógörög felirata is a bor jótékony hatását ismerteti: "Áldozz a pásztornak, igyál, s élni fogsz!"

A napsütötte, lankás domboldalak völgyeiben termő szőlőkertek lédús gyümölcseiből lágy, harmonikus fehérborokat, és mély színű, testes vörösborokat érlelnek a borosgazdák. Érdemes felkeresni a helyi borospincéket, ahol a szekszárdi gazdák hangulatos borkóstolókkal várják vendégeiket! Kirándulásunk alkalmával kóstoljunk bele a helyi gasztronómiába! Bátran ajánljuk a híres bortermő táj konyhájából a fenséges ízű, szekszárdi vörösborban pácolt kacsát! Jó étvágyat Szekszárdhoz!

Szekszárdi nevezetességek

Túrázás, pihenés, művelődés

Szekszárd képekben

Czencz János - festőművész

Múzeumok Szekszárdon

Szekszárdi vörösborban pácolt kácsa

Szekszárdi szüret '99 Szüretektől hangos a Bartina Visszhangozza a Kisbödő Gyermekzsivajtól lármás a dombtető. Tarkálló szőlőn Piroslik a levél Létől duzzadt fürtből Lomhán csurog a vér. Ujjával, mint üstdobos Bádogon dobol a puttonyos Tompán morog a daráló Musttal locsolják tengelyét Vidámabban lendül a kerék. Friss csömögét marcangol A henger a garaton Meghal a szem, de Új élet erjed Tüzes szekszárdi bor. Vérszínben bugyog a kádról a must, Csillámlik benne a gyertya fénye. Csattog a prés ütemre Lécei közt csordul a lé. Telik a csobolyó szaporán Tötiklőn zúdul le az Új bor. Feszül az abrincs bilincse Hordódongára rásimul. Mustgáz kluttyan a kotyogón Kicsi a szám a fokolón. Tompán koppan a lopó az akonán, Bíborszínű az üvegpohár. Bársonyos íztől összefut Szánkban a nyál. Gőzölgő pörkölt illata száll. Foghíjas tanyasoron Cefreszagot okád a Gaznőtte pincelyuk. Régmúlt borok dicsőségéről Álmodik a must. A pincemélye szomjazó Vendégre vár, Mámoros muslincák dala száll. (Nagy Vendel, 1999)