Magyaregregy - Állok a babinai szőlőkbe vezető úton. Csendesen mélázva arról, miféle titkokat tudna mesélni ez a barátságos-hívogatón előttem táruló völgy, szőlőtőkés-szántós dombjaival, vagy a hátam mögött csendben várakozó erdeivel - ha beszélni tudna. Magyaregregy nevének keletkezése elég egyszerűen magyarázható, a víz közelségét szerető égerfáról kapta. Eger-egir-egür alakból keletkezett "gy" képzővel. A mai faluban mindig is magyar ajkúak éltek. A közeli - most Kisbattyánnak nevezett településen - mely a 18. században kezdett benépesedni - német ajkúak éltek nagyobb többségben. Ezért azt Német-egregynek, emezt meg Magyar-egregynek kezdték nevezni. Mivel a völgyben több patakocska és egy nagyobb vízfolyás - a ma Völgységi pataknak nevezett - is található, érthető, hogy ezt az előnyt az itt élők is kihasználták. Több hely is őrzi hajdan volt, kelepelő vízimalmok tulajdonosainak nevét: Herbeld (Setel) malom, Véber (Heiland) malom. Volt mit őrleniük, jól termő földek feküdtek a völgy lábainál. Az itt élők nagyobb részt földműveléssel, állattenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkoztak.

A még ma is ismert helyi falurész-nevek elárulják, hogy volt itt pintér (kádár, bognár) az övé volt a Pintér kút, volt mészárszék, kocsma - ma is megtekinthető, ez a mai napig "Arnold-ház" néven ismert. Itt egyébként a Völgységi falvak néprajzi és helytörténeti kiállítása látható. A Sáfrán-rét a még most is a faluban élő Sáfrány család őseinek nevére emlékeztet. A "Vasbánya-ódó" azt jelenti, hogy valamikor itt vas után is kutattak, az "Aranybánya" se kitalálás csupán, állítólag a Pécsi Püspökség tulajdonában lévő területen tényleg aranyat reméltek találni. A természeti adottságok, a jó termőföld, a napsütötte lankás domboldalak kedveztek a szőlőtelepítésnek is. A bor megvidámította régen is az embereket, a Pertusi út elárulja, hogy itt bizony sok pertut megittak. A lankás domboldalak kellemes klímáját jelzi a Citrom kert elnevezés, van, aki úgy tudja, hogy régen itt egy citromfa állott. A Piros-gunyhó az erdészekre emlékeztet, mert a rönkök kitermeléséhez használt piros festékkel ezt a házikót is bemázolták. A Cserép-gunyhó, vagy a Fazék-gödör az itt található agyagról, s tégla-, cserépkészítésről is árulkodik. A Szentjánosi (Szent János) - víznél volt a kenderáztató. Megvolt itt minden, ami egy jól működő falu életéhez szükséges.

A Komlói - Szászvári bányászkodás fellendülése újabb változást hozott a falu életébe. A "Bányás" úton elindultak a férfiak, és bányás-ok lettek (errefelé így hívják a bányászt). Bár ne mentek volna, bár maradtak volna állataik, selyemfüvű rétjeik, égerfáik, hűs patakjaik szegényesebb, de talán biztonságosabb rejtekében... Mert innen aztán már közel érünk a mostani korhoz. A bánya, mint egy óriás Moloch, először elszívta az embereket, aztán, mint egy kegyetlen gépezet, (sokszor már hasznavehetetlenül) kiköpte őket, végül amikor bezárták, nagyon nehéz helyzetbe sodort számtalan családot, hiszen aki egy, vagy egy fél életen át bányász volt, nehezen talál a bánya nélkül munkát.

Most keresi magát, helyét a falu. Óriási kincse, hogy tájvédelmi körzet, ez élteti a reményt, hogy itt talán tarvágással nem ölik meg az erdőket, hogy remélhetőleg nem engedélyeznek autópálya és mobil-adó-torony építést. Az erdeinkben állatok élnek, nem szívesen mondom, de ezt a vadászok is tudják, igen jó lehetőségek kínálkoznak számukra. A levegő, a pompás meteorológiai és klíma-viszonyok miatt csodálatos, a "szmog" szót itt csak a hírekből ismerik. A patak-vájta, kanyargó völgyet a szél ide-oda cirkálva állandóan tisztán tartja. És csend van. Üdítő, lelki-békét adó és elgondolkodtató. Napokig lehet kirándulni úgy, hogy nem kell kétszer ugyanazt az utat választani. Nyáron hideg vizes strand üzemel a falu végében, de közel van a magyarhertelendi, sikondai melegvizes fürdő is. A strand mellett kemping, a faluban kiadó szobák, házak várják az ide látogatókat.

A többségében katolikus vallású falu az 1800-as években épült, majd 1948-ban átépített és kibővített temploma Mária kegyhely. Szeptember 8-i kisasszonynapi búcsúra mindig sokan jönnek látogatóba.

Magyaregregy története

A Máré vár története

Egyéb információk

Magyaregregy képekben

(A szöveg elkészítéséért köszönetet mondunk Úz Máriának.)

Lakodalmas kalács

Magyaregregy Keleti Mecsekben, domb dajkálta völgyben, kicsi falu fekszik, szendereg a csöndben. Szellő mikor mozdul éger-ágat ringat, ez adta a nevét a mi kis falunknak. Vadregényes csúcson Máré lovag vára, patakcsobogásból szól reád szép lánya. Másik dombja szélén megbújik a Lánykő, pásztor s pásztorlányka szerelméről szól ő. Nézd a rétjeinket! Harmatos füvébe még a szürke gém is óvatosan lép be. Ölyv les mókusokra, borz bújik bokorba, ha óvatosan lépkedsz, őz kerül utadba. A harmat a mentán aprócska golyóban, szivárványosan ring, mint csónak a tóban. Lapu árnyékába kicsi csigák bújnak, bari csengője szól, langyos szellők fújnak. Lilás felhő mögé bújik a narancs nap, elhalkul most lassan a réti tücsökhad. Érzed, hogy ölel át a Földanya Téged? Itt élned-halnod kell - biztos most ezt érzed. Máris itt az este. Élvezd hát e csöndet! Gyönyörű szép Magyaregregy, az Isten teremtett! (Úz Mária, 2003. augusztus)