Ómassa - bár a hegyek közt megbúvó apró falvacska közigazgatásilag Miskolchoz tartozik, hangulatában, adottságaiban cseppet sem hasonlít a nagyvárosra. A körülbelül 50-60 házacskából és egy kis kápolnából álló település nem mondhat magának dicső történelmi múltat, nem volt soha csatamezők színtere, sokkal inkább jellemző rá a kedvező fekvéséből adódó csodálatos természeti környezet, a friss hegyi levegő, és a rengeteg erdő. A szokatlanul nagy csendet csak a közelben csordogáló patakok lágy zenéje, a madarak csicsergése, és a közelben barangoló turisták lábai alatt ropogó faágak reccsenése töri meg.

Ómassa nevét a híres vasműves, Fazola Henrik (1730 - 1779) őskohójának köszönheti. Az 1771-ben épült ómassai nagyolvasztó emlékét a kis falu általános iskolájának falán látható emléktábla hirdeti. Első lakói német vasmunkások voltak, őket követték a 19. század elején betelepült szlovák üvegfúvók és favágók. A kicsiny hegyi falu hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegyvidéke, a Bükk-hegység ölében fekszik, ahol bizony itt-ott még júniusban is felfedezhetünk közel fél méter vastagságú havat! Ómassa és környéke azonban nemcsak e különleges "természeti jelenségnek" köszönheti népszerűségét a turisták körében. A Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó hatalmas sziklák, roppant mészkőszirtek, barlangok, meredek völgyek, kanyargós ösvények, az utak szépsége, a felszínen és a felszín alatt kialakult csodálatos karsztformák télen-nyáron lenyűgözik az arra járókat.

A természet adta látnivalókat különböző nehézségű - könnyű, közepes, nehéz - túraútvonalakon fedezhetjük fel (akár kétkeréken is, hiszen kiváló kerékpárutak vannak kiépítve!), de válasszuk bármelyiket is, biztos, hogy életre szóló élménnyel gazdagodunk. Ha nincs is akkora szerencsénk, hogy vadonban élő állatokkal találkozzunk, lábnyomaikat kifürkészhetjük akár az avarban, akár a befagyott patakok partjainál ... Merthogy a Bükk-hegység otthont ad őznek, szarvasnak, vaddisznónak, rókának, sőt visszatérőben vannak az errefelé egykor nagy számban előforduló - napjainkban fokozottan védett - farkasok és hiúzok is. A ragadozókon kívül számos védett növényt és élőlényt óv a nemzeti park: pillangókat, madarakat (itt él az uhu!), vadnövényeket, ős fenyveseket, cserjéket, valamint több száz éves fákat.

Ha gyalogosan vállalkozunk a környék feltérképezésére - márpedig így érdemes! - avatatlan turistáknak is bátran ajánlható az Ómassa - Száraz-völgy - Bánkút - Bálvány - Bánkút - Csipkéskút - Vadász-völgy - Ómassa útvonal. Ezen az útvonalon hatalmas mészkőszirteket csodálhatunk meg, Bánkúton télidőben síelhetünk (kiváló sípályák üzemelnek), Csipkéskúton pedig meglátogathatjuk a híres Lipicai ménest. Szinte észre sem vesszük, és megismertük a vidék különleges növényvilágát. Igaz, ehhez nem árt magunkkal vinni egy jó turista térképet, és figyelni az útszéli tájékoztató/figyelmeztető táblákat.

Érdemes felkeresni a közelben található Lillafüredet is, ahol megcsodálhatjuk az impozáns Palota Szállót, a 14-15 méter magasból lezúduló vízesést, bejárhatjuk az Anna-barlangot, és vadregényes tájakon, erdei kisvasúttal vonatozhatunk el egészen a Garadna völgyéig. Utunkat mély viaduktok, pisztrángosok, szabadtéri kohászati múzeum, valamint az Ómassa közelében található, gránitból emelt szentléleki pálos kolostortemplom öreg romjai teszik változatosabbá. A Bükk ölében fekvő település nem bővelkedik annyira építészeti remekekben, mint természeti szépségekben, azért akad így is látnivaló: említést érdemelnek a Fő utcában található népi lakóházak, valamint az 1983-1986 között épült Kelemen Didák Kápolna, melyet Szent Lajos király tiszteletére emeltek.

Csodálatos órák, napok, hetek várnak mindazokra, akik felkeresik a kis hegyi falut. Ómassa völgybeszorult házai, az apró patakok, a friss magaslati levegő maradandó élménnyel gazdagít.

Bükki erdők közt Bükki erdők közt, hol a csíz dala szól, Ott az én vadvirágos tanyám. Kalapom mellett a gyopár kivirul, Ha megyünk szombat délután. Jer te is pajtás, velünk együtt hát, A hegyen, völgyön száz csodás táj vár, És a kék égen, hol a vén Nap jár, A kis pacsirtamadár dala száll. Lépteink ritmusa gondolatszárnyra kap, Nincs határ, messze száll most a gond. Egy ütem dobban itt, s mindenkor arra int, Hol a gyár füstje száll a síkon. Jer te is pajtás, velünk együtt hát, Mint acélcsengőn a dalunk úgy száll. És a távolban zümmögő vasgyár Az egri természetbarátra vár. (Népdal)