„Nagyon
szeretném, hogyha az emberek látnának
belőlem mást is. Örülök, ha van olyan
televíziós-, rádiós interjú,
vagy újságcikk, ami nem csak a repülésről
szól. Úgy tűnik, hogy ez engem beskatulyáz.
Szeretem, ha a zenéről, a sportról, a főzőcskéről,
az életről, a kultúráról is beszélgetünk,
mert számomra a repülés mellett ezek legalább
olyan fontos dolgok. Ezekről ritkán beszélgetünk.”
NÉVJEGY
Születés ideje: 1956. június 8.
Születés helye: Körmend
Iskolai végzettsége: főiskola
Foglalkozása: repülőgép-vezetõ,
-oktató
Sportág: motoros műrepülés
Hobbi: horgászás, autóversenyzés,
fotózás, zene
Családi állapota: Nõs, felesége
Tünde
Gyermekei: Nikolett, Dóra
Besenyei Pétert mindenki ismeri. Ha meghalljuk a nevét,
egybõl eszünkbe jut a pilóta, aki átrepült
a Lánchíd alatt! De azt is tudjuk róla,
hogy Körmenden látta meg a napvilágot,
szülei tanáremberek voltak, Õ maga érettségi
után a műszaki pályát választotta.
15 éves kora óta repül, 1982 óta
hivatásos pilóta, repülõoktató,
berepülõpilóta, műrepülõ versenyzõ.
EB-ken, VB-ken és Világkupa futamokon eddig
több mint harminc dobogós helyezést ért
el, tízszeres Magyar Nemzeti Bajnok, tizenkilenc alkalommal
az "Év Sportolója" motoros műrepülésben.
Eredményei elismeréseként a Magyar Köztársaság
Elnöke "Köztársasági Elnöki
Aranyéremben" részesítette, a Nemzetközi
Repülõszövetségtõl pedig megkapta
a Paul Tissandier-diplomát.
Besenyei Péter jelenleg boldog házasságban
él feleségével, Tündével.
Szabadidejében horgászik, sportol, fotózik,
zenét hallgat, s újabban az autóversenyzésnek
is hódol.
A REPÜLÉS
Besenyei Péter káprázatos bemutatókkal
hozza lázba a közönséget, ráadásul
még soha nem mutatta be kétszer pontosan ugyanazt
a programot.
Elsõ nemzetközi versenyén az Osztrák
Nemzeti Bajnokságon (1982) minden versenyszámot
megnyert – így lett elsõ az elsõk
között. Az 1990-es világbajnokságon
a mezõny legelavultabb repülõgépével
nyert ezüstérmet. Õ minden idõk
legeredményesebb magyar pilótája, akit
a világ is az egyik legjobb műrepülõjeként
tart számon. Legjelentõsebb eredményei:
Műrepülõ világbajnok (1994, 2000), Motoros
Műrepülõ Európa-bajnok (1995), 1997-98-ban
az FAI Műrepülõ Világkupa Összetett
Bajnoka (1997, 1998), Műrepülõ Világkupa
Bajnok (2001).
Faragó Ferenc: – Ahogy az már számos
alkalommal kiderült, igen aktív életet
él. Honnan van ez az iszonyatos hajtóerõ?
Besenyei Péter: – Hát, ha ez erõ,
akkor talán genetika, örökölt történet.
Minden ember más: van aki ambiciózusabb, van
aki gyorsabb, van aki lassabb, van aki gyengébb, van
aki erõsebb. Azt hiszem, benne van a repülés
iránti óriási motiváció,
ami gyermekkoromra vezethetõ vissza. A repülés
még mindig egyfajta varázs, misztikum, egyfajta
csoda számomra. Mindemellett 33 év repülés
után ez a szerelem átalakult egy más
jellegű kapcsolattá. Nem olyan, mint a hobbi, mint
például a horgászat. Ha naponta kellene
horgásznom – ha esik, ha fúj, ha jól
esik, ha nem –, akkor lehet, hogy már nem szeretnék
annyira horgászni. Repülni meg gyakorlatilag akkor
is kell, amikor nem éppen a legjobban esik –
vagy éppen jól esik az esõ! A repülés
egy kicsit már munka is lett számomra.
F.F. – Mit jelent az, hogy a repülés munka?
Mint sportolónak, vagy mint oktatónak munka?
B.P. – A bemutatók és a versenyek az elmúlt
pár évben olyan szinten kinõtték
magukat, hogy teljes embert kívánnak meg, éppen
ezért már nagyon keveset tudok másutt,
pl. cégnél repülni. Gyakorlatilag ma már
csak a versenyzéssel, a bemutatókkal, a szervezési
feladatokkal, papírmunkákkal foglalkozom, és
ez ki is tölti az összes idõmet, energiámat.
Tavaly (2004-ben) pl. 75 helyszínen repültem különbözõ
bemutatókon. Az Arab Emirátusoktól kezdve,
Chilén, Argentínán, az Egyesült
Államokon, Európán át Japánig.
Az idei évem hasonlóan fog alakulni, talán
még több helyszínnel.
F.F. – Visszatérve az elõzõ gondolatmenethez,
a munkán kívül mit jelent a repülés?
Sport, szabadságvágy, szerelem?
B.P. – Ez egy szóban. A repülés az
egyfajta szabadságvágy, szerelem, sport, hivatás,
életforma. A repülés élményénél
csak a horgászat régebbi, hiszen 4 éves
korom óta horgászom és 6 éves
korom óta szeretnék repülni. Tulajdonképpen
az életem ebbõl a majdnem holtversenybõl
alakult ki, de tény, hogy repüléssel sokkal
több idõt töltöttem el eddig, mint horgászattal.
A repülést a mai napig tisztelem, hiszen ha az
ember nem a megfelelõ tisztelettel, alázattal
közelít hozzá, gyorsan megbosszulja magát,
villámgyorsan veszélyessé válhat.
F.F. – Milyen érzés újra és
újra bebizonyítani ekkora közönség
elõtt a tudását? Fõleg, hogy néha
elég meredek dolgokat kell bemutatni, pl. átrepülni
a híd alatt, stb.
B.P. – Önmagában egy tevékenységrõl
megítélni, hogy veszélyes-e vagy sem,
szerintem helytelen dolog, mert attól függ, hogy
ki, mikor, mivel, hogyan, milyen körülmények
között végzi azt a tevékenységet.
A Lánchíd alatti repülés elõtt
pár nappal volt egy internetes közönségtalálkozó,
ahol az érdeklõdõkkel beszélgethettem.
Egy aggódó apuka azt kérdezte tõlem,
hogyan gyõzze meg az 5 éves gyermekét
arról, hogy ne nyúlkáljon a konnektorba,
amikor én ilyen veszélyes dolgokat csinálok?
Azt mondtam Neki, hogyha egy 5 éves gyerek nyúlkál
a konnektorban az veszélyes, de ha egy villanyszerelo
teszi ugyanezt, az a szakmája, neki nem veszélyes.
Egy híd alatt átrepülni, pláne háthelyzetben,
feltehetõen nagyon sok ember számára
veszélyes lenne, talán nem is tudnák
véghezvinni. Na de kellõ felkészültséggel
egy műrepülõ versenyzõ, akinek az egész
élete a pontos repülésrõl, a repülõgép
irányításáról szól,
ezt gyakorolta... Nekem például soha nem jutna
eszembe lóháton hátrafele lovagolni.
F.F. – Mi jelentené ennek az egyébként
fantasztikus teljesítménynek, ennek a csodálatos
pályafutásnak a csúcsát?
B.P. – Ezeket a dolgokat nem úgy élem
meg, hogy van egy csúcs. Van egy tevékenység,
aminek vannak kiemelkedõ pontjai, vannak mélypontjai,
és ennek összessége ad egy átlagvonalat,
ami vagy jó, vagy nem jó. Én pl. sok
mindennel foglalkozok, de ha valamibe belefogok, akkor szeretném
azt kellõ energiaráfordítással,
odafigyeléssel, igényesen végezni. Azt
hiszem ez egy belsõbõl fakadó dolog.
SPORT
Besenyei Péter gyermekkorától
fogva rendszeresen sportol. Kosarazott, kenuzott, karatézott,
atletizált, ejtõernyőzött, a mai napig
síel, vitorlázik, búvárkodik,
sõt, már a bungee jumpingot is kipróbálta.
Az autóversenyzés az egyik nagy szerelme, hiszen
nemcsak a levegõben szeret száguldozni, hanem
a földön is. Korábban gyakran indult szériaviadalokon,
rendszeresen láthattuk versenyezni a Hungaroringen.
Mára azonban a repülõs események,
bemutatók és versenyek miatt erre nem jut idõ.
F.F. – Milyen fajsúllyal szerepelnek ezek a sportok
az Ön életében? Kiegészítõ
tevékenységek, vagy ezeket is alapos, maximális
felkészültséggel végzi? Van-e közülük
olyan, amiben már versenyszerűen részt vett?
B.P. – A repüléshez
képest minden más sportágat csak amatõr
szinten űztem. A korábbi sporttevékenységeim,
mint a karate, a kosárlabda, kenu, atlétika,
gyakorlatilag a repülés elõtt voltak. A
karate valamivel komolyabb volt, mint a többi, hiszen
ott megint egy belsõbõl fakadó érdeklődés
motivált, ugyanúgy, mint a repülésnél.
Azt hiszem, hogy a mozgáskultúra fogott meg
benne. Tehát mára már semmit nem űzök
versenyszerűen a repülésen kívül.
Ugyanakkor nagyon szeretek síelni, ha tehetem telente
2-3-4 alkalommal megyünk síelni. A stílusom
messzirõl felismerhetõ, alföldi stílus,
nem ezt tanítják az Alpokban, de általában
megúszom az idényt esés nélkül.
|
