| |
H Hajnalka:
Óceánrepülés
Igaz, utasszállítós élményem jön, de ez is élmény egy magamfajta
számára.
2005 szeptemberében emelkedett fel velünk a Malév, majd a Nordwest
Légitársaság járata.
Amszterdamban átszálltunk, és irány Minnesota! Életre szóló
élmény volt az óceán átrepülése!
Nagyon élveztük párommal, hogy az előttünk lévő ülés támlájába
épített monitoron figyelemmel kísérhettük a gép irányát, magasságát,
az időjárás paramétereit.
Sok csodálatos képet készítettem onnan fentről. A legizgalmasabb
a Balatont, Fertő-tavat, Izlandot és Grönlandot ábrázolók. A
félelem és a kíváncsiság vegyes izgalmával vártam a felszállásokat,
majd a landolásokat. Gyönyörű idő volt, végig gyönyörködtem
a fentről látható csodákban.
Csodálatos volt a hazaút elején, amikor sötétben szálltunk fel.
A millió lámpa, amivel ki volt világítva Detroit, az elmondhatatlan!
Különösebb esemény nem történt, számomra az volt a csoda, hogy
teljesen váratlanul, (egy barát meghívására, az ő támogatásával)
több unokás nagymamaként eljutottam az óceán túlsó partjára.
Korábban csak egyszer ültem repülőn, akkor Edinburghba utaztam.
Csatolok néhány képet.
A minőség nem tökéletes, digitális géppel készültek, de nekem
kincset érnek. Tudom, ez a történet vérbeli repülősöknek nem
történet, mégis leírtam, hiszen szeretem a gépeket, a légifotókat
nézegetni.
Ja és a repülés sem hagyott bennem rossz emlékeket!
| |
Balaton "Malév távlatból" |
|
A Fertő-tó |
|
| |
Vele megyünk az USA-ba |
|
Elhagyjuk Európát |
|
| |
Island |
|
Islandon túl |
|
| |
Gépünk paraméterei |
|
Grönland |
|
| |
Grönland |
|
H Hajnalka fotói.
|
|
A szerzőnek köszönetképpen tiszteletjegyet küldtünk az EuropAirventure
programsorozatára.
|
|
Az én élménybeszámolóm a tavalyi Kecskeméti repülőnapról szól!
Tavaly apukámmal voltam először repülőnapon annak ellenére,
hogy amióta tudom az eszem rajongok a repülőkért, repülésért!
Mikor megérkeztünk éppen ejtőernyősöket láttam kiugrálni egy
számomra ismeretlen repülőgépből. Ahogy az összes a földre
ért, rögtön utánuk szárnyalt az égbolton kötelékben valamelyik
ország repülős csapata. Ezek még csak a próbák lehettek, mert
semmi figurát nem csináltak de nekem már ez rendkívül tetszett.
Ezt követően sorba mentünk a hangárokban és közben egymás
után csináltam az addig még
csak képeken látott gépekről a képeket. Közben megcsodáltam
egy MIG29es hajtóművet is ami külön ki volt szedve a gépből.
A hangárban lévő gépek után következtek a szabadban kiállítottak.
Itt is volt számos gép amit azelőtt csak képen láttam, de
akadt olyan is amivel már élőben is találkoztam.
Pár óra nézelődés után, leheveredtünk a kifutópálya mellett
a fűre és vártuk a bemutatókat. Nem is kellett olyan sokat
várni az elsőre, és Topi megjelent egy MIG29-esel a horizonton!
Fantasztikus bemutatót láthattunk tőle, és a közönség tapsviharral
búcsúztatta a vadászpilótát és gépét.
A következő bemutatókat a Turkey Star és a Frecce Tricolori
kötelékeiben láttuk. Engem az utóbbi jobban lenyűgözött az
előbbinél. Két részben száltak fel a gépek, és a nézők pattanásig
feszült idegekkel figyelték, ahogy a kötelékből 2 pilóta (az
egyik 180 fokkal megfordulva a másik fölött)
repül vasmadaraival centiméterekkel egymástól. Gyakran "fordítottak
hátat" a gépek és ilyenkor csak a hajtóművek dobhártyaszaggató
hangját lehetett hallani.
Zárásképpen pedig egy helikopter-autó versenyt láttunk ami
szintén nagyon izgalmas volt.
| |
 |
|
 |
|
| |
 |
|
 |
|
| |
 |
|
 |
|
| |
 |
|
T István fotói |
|
A szerzőnek köszönetképpen tiszteletjegyet küldtünk az EuropAirventure
programsorozatára.
|
| T
Zoltán: Kamovos élményem
|
Eljött a nyár…. Minden reggel hallottam, ahogy már a hajnali
órákban szakadatlanul dolgoznak a falu szélén a permetező helikopterek.
Mindig is nagyon érdekelt ez a helikopter. Megfogott az érdekes
hangja, ahogy átjárja a levegőt és több kilométerről is hallatszik
hullámzó zaja, ahogy a táblák végén egy éles fordulóval a fák
fölé emelkedik, majd ismét a napraforgó fejek fölött fél méterre
siklik a gép. Nagyon szerettem volna én is átélni ezt az élményt…
Egyszer csak kaptam egy "meghívást", hogy én is repülhetek!
Fiam, holnap 6-kor dolgoznak… kivigyelek? Elakadt a szavam,
aztán feleltem: hát persze!
Ez délután történt. Onnantól számolgattam az órákat. Összepakoltam
mindent, hogy csak indulni keljen másnap. Alig bírtam elaludni…
Eljött a reggel. Sötét volt még és egy árva kis zajt nem hallottam,
csak a madarak csicsergését. Kiléptem az ajtón, hűvös és párás
volt a levegő. A Nap még csak akkor kezdett feljönni az égen.
Beültünk a hideg autóba és elindultunk. Egy jó darabig mentünk
a főúton, majd letértünk a határba. Sokáig csak rázkódtunk a
göröngyös földúton a búza, kukorica és napraforgó táblák mellett.
Én már feszülten figyeltem az ablakból, hátha látok valamit.
Semmi nem volt…
Egy dombra értünk, majd láttam valamit egy másik, kisebb domb
mögött. Valami megcsillant. Megláttam a napfénytől ragyogóan
csillogó rotorokat. Ott álltak, kecsesen lehajolva. Ahogy közeledtünk
a gépet is megláttam. Nyitott ajtókkal állt egy traktor és egy
kis furgon mellett. Erős zajt hallottam: a szivattyú ment, tolta
be a vegyszert.
Egyszer csak szóltak: gyerünk, szállj be! Egy hang nélkül beszálltam,
óvatosan, tudtam, hogy semmihez nem szabad hozzányúlnom. Bekötöttem
magam, majd a pilóta megszorította rajtam az övet és oda nyújtott
nekem egy sárga fülvédőt: vedd fel, ha kell! Mondtam, hogy jó
és felvettem.
Furcsa szag volt a gépben és érdekes csend. Csak az óra kattogott,
majd a pilóta felkapcsolt egy kapcsolót, majd egy kis zúgást
hallottam és a műszerek is életre keltek. Becsuktam az ajtót,
melyet csak nehezen lehetett elhúzni. Majd ismét felkapcsolt
pár kapcsolót a pilóta, egy nagy robbanást hallottam- beindult
az egyik motor. Ez lassan kezdett el pöfékelni, majd a másik
is beindult. A rotorlapátok lassan forogtak, majd egyre gyorsabban,
ahogy a motor is egyre gyorsabban járt. Érdekesen "hintázott"
a gép jobbra-balra. Mondhatni, rázkódott. Egyre gyorsabban pörögtek
a rotorok és egyre hangosabb lett a gép.
Hirtelen megemelkedett, de még a földön voltunk- függeszkedtünk.
Így voltunk kb. fél percig, majd egyszercsak előre kezdtünk
gurulni és felemelkedtünk. Egyre gyorsabban haladtunk előre,
majd magasabbra emelkedett a gép. Szembe sütött a hajnali nap,
elvakított. Éles fordulóval rákanyarodtunk a permetezendő napraforgó
táblára. Elkezdtünk permetezni. Egyenletesen mentünk elég alacsonyan
a növények felett. Közeledett a fasor… Úgy gondoltam ezt a gépet
már az Úr sem emelheti ilyen hirtelen fel, de aztán megemelkedtünk
olyan 3 méterre a fáktól, elkezdtünk megfordulni és alásüllyedtünk.
Furcsa nyomó érzést éreztem a fejemen süllyedés közben. Így
mentünk olyan 6-7 fordulót, majd vissza igyekeztünk a töltő
helyre. Szépen befordult a pilóta és leszállt. Hirtelen leesett
a motorok teljesítménye és mélyen zúgott a gép pöfékelve. Két
perc múlva ismét maxon volt a teljesítmény és újra felszálltunk…
Csodálatos élmény volt. A helikopter csinálta tovább a dolgát
és mi hazamentünk. Egy darabig még hallottam furcsa hangját
a gépnek, aztán már csak a szagát éreztem a ruhámon…
A szerzőnek köszönetképpen tiszteletjegyet küldtünk az EuropAirventure
programsorozatára.
|
| N
Dávid: Nyílt nap, 2006.06.30, Kecskemét AB
|
Tegnap nyílt napot tartott a Magyar Légierő a kecskeméti bázisán.
A bázison minden olyan eszköz képviseltette magát, amit a Honvédség
légiereje használ. Le kell azonban szögezni, hogy elvileg a
programban nem szerepelt repülés, csak statikus kiállítás. Remélem
mindenki észreveszi,
hogy ebben a mondatban az elvileg a lényeg... :D
A tényekhez hozzátartozik, hogy nem akartam elmenni, mert itt
(Tatabányán) rohadt undok eső esett. Végül is elindultam, és
nem bántam meg. Csak az fájt, hogy véletlenül otthon hagytam
a gépemet, és így nem örökíthettem meg az emlékezetes pillanatokat.
Eddig azt hittem, hogy Budapesten nehéz közlekedni. Nem-nem.
Kecskeméten könnyebben eltéved az ember, igaz csak elsőre. :)
Nem baj az egyik ismerősöm aktív telefonos segítségével oda
találtam a megfelelő buszhoz.
Majd ki a bázishoz, be a bázisra. Azonban meglepett, hogy befelemenet
(majd visszafele is) egy laza Jó napot aztán kész, mehetsz is.
Nyoma sem volt a szokásos szigorú intézkedéseknek.
A futópálya felé közeledve nőtt a tömeg, és ez arányos volt
az esővel. :) Minél jobban szakadt, annál több embert láttam.
Érdekes, nem?
Mindenesetre a szokásos dolgot láttam, a repülőgépek előtt a
megfelelő tömeg állt. Megfelelő arra nézve, hogy ha akartam
volna akkor fényképezhettem volna, ha be akartam volna ülni,
akkor sokat kellett volna várnom... :)
Tehát először feljegyeztem a látható gépek oldalszámait. Ott
volt a 707-es Mi-17-es közepes szállítóhelikopter (megjegyezném,
hogy közelről marha nagynak tűnik, valahogy egy picit kisebbnek
gondoltam :) ), a 336-os Mi-24-es harcihelikopter, a 03-as Jak-52-es
gyakorlógép, a 115-ös L-39-es gyakorló és könnyűbombázó, a 04-es
és 16-os MiG-29, a 31-es JAS-39 Gripen,
majd a sort a 110-es, a 603-as és 407-es An-26-os közepes szállítórepülő
zárta. Az utóbbi két Ancsa azonban már csak a kordonon túl volt
látható.
Minden géphez oda lehetett menni, kivéve a Gripenhez és a két
helikopterhez. A Gripennél még megértem, mert új meg minden,
de hogy a két szolnoki forgószárnyasba miért nem lehetett beülni...
Természetesen a hosszú sor ellenére sem tudtam ellenállni a
kísértésnek, hogy beleszálljak a gépekbe. Voltam a Fulcrumban,
az Albában, és az Ancsában is. Minden búza közé kerül egy kis
korpa is, így sajnos repülőnapra nem csak a kíváncsiskodók és
a repülés szerelmesei jönnek ki,
hanem a... Nem is mondom. :)
Tehát az An-26-osnál egy kis közjáték volt, mert 3 részeget
el kellett távolítani a raktérből... A másik kis közjáték velem
történt meg, :) mert kint esett az eső, 10 méteres sor állt,
én meg az Antonov fülkéjében kellemesen elbeszélgettem vagy
fél órát az egyik rádióssal. Mikor a tömeg már lincselős hangulatba
jutott, jobbnak láttam gyorsan a raktérbe távozni... :)
A katonák pedig nem várt rendesek voltak. Az egyik katonával
kellemesen eldumálgattam az An-26-os kopott gumiabroncsáról,
amit még nem kell kicserélni mert csak kicsit látszott ki a
szövet a gumi alatt, az új fergeteges többfeladatú vadászbombázónkról,
a Gripenről, amiből kettő már
rossz volt az érkezése után (hajtómű ill. katapultprobléma),
és az egész Honvédséget sújtó pénztelenségről. Eme beszélgetés
közben egyszer csak valami kis finom duruzsolás ütötte meg a
fülem és libabőrös lett a hátam...
Ez az. Nem várt repülőesemény. Egy lengyel An-26-os készülődött
leszállásra. Az An-26-os után a katona megjegyezte a nem létező
bajsza alatt mosolyogva, hogy csak most jön a java.
Ezek után rohantam a kordon széléhez, és persze kémleltem az
eget. Nem is kellett sokáig várni, egy három darabból álló,
szintén lengyel, Su-22-es kötelék repült át a bázis felett üdvözlésképpen,
majd még 2 de sajna nem kötelékben, hanem csak egyenként. De
ne legyünk telhetetlenek. :)
Természetesen a gépek nem csak átrepültek, hanem le is szálltak.
Mennyei látvány volt a picit pattogósan leérkező Su-22-esek
látványa, amint fékernyőt bontottak és maguk után kis víz örvényeket
csináltak. A legélvezetesebb az a pillanat volt, amikor a negyediknek
érkező Szuhoj egy
fáklya-közeli átstartolást nyomott le. Azonban sajna nem volt
teljes átstartolás, mert kb. a föld felett 2-3 méterrel meg
is kezdte az újbóli emelkedést. Nos, annak könnyen elképzelhető,
hogy milyen hangja volt. Isten ments meg bennünket a régi orosz
gázturbináktól... :D
Érdekes, sokkal nagyobbnak gondoltam a győri Légvédelmi Rakétadandár
Mistraljait. Pedig valójában viszonylag picik. Mindenesetre
sok sikert hozzájuk!
A repülőgépek mellett egyebek között megtekinthető volt egypár
veteránmotor és a bázis által használt eszköz állomány, kiegészítve
a vegyvédelmisekkel és a tűzszerészekkel is. A színpadon is
ment mindig valami, de arról nem tudok nektek beszámolni, mert
nem érdekelt... :)
Talán egy valami nem nyerte el a tetszésemet. A Gripen előtt
ismét csak az ajándékokkal próbálkoztak jó benyomást kelteni
a közönségre. Mondjuk, igazuk van, valami maradjon meg, ha már
maga a gép nem tesz jó benyomást...
Mindent összevetve azonban egy egész jó kis napot tölthettem
el Kecskeméten, ezért hála mindenkinek, aki részt vett a megszervezésében,
lebonyolításában!
A szerzőnek köszönetképpen tiszteletjegyet küldtünk az EuropAirventure
programsorozatára.
|
| Sz
Péter: A nyugdíjazott Góbé
|
Szervusztok! Friss vitorla szakszósként most nem a kiképzés
élményeiről mesélnék, hanem egy Góbéról. Ez a gép, amit egy
hónapja nyugdijaztunk, az 5304-es lajstromot viselte. A hosszabbitások
hosszabbitásait is kirepülte, igy végleg földre kényszerült.
Az érdekessége, hogy tudtommal ez az első széria gyártású Góbé,
ami megmaradt. Az 5300 egy fém Koma volt, a 01-02 prototipusok,a
szériáktól eltérő vezérsikokkal, a 03-ra még 1963-ban ráomlott
az esztergomi hangár, ugyhogy a mi öreg masinánk egyfajta repüléstörténeti
kuriózum, egyelőre a dunakeszi hangár sarkában. Elküldöm az
utolsó leszállás képeit, amit két oktató, Koltai Zoltán és Striczky
Tibor repült. További sok sikert a munkátokhoz, Mindenkinek
sok jó leszállást kivánva: Sz Péter
A szerzőnek köszönetképpen tiszteletjegyet küldtünk az EuropAirventure
programsorozatára.
|
Életem meghatározó élménye egy tavaszi naphoz kötödik,édesapám
kivitt 17 évesen Bácsborsod alá egy legelőre, ahol éppen egy
Ancsa (AN-2) vert tábort és szórta a vegyszert. Beszélgetésbe
elegyedtek a kint lévö gép személyzetével, közben én ámulattal
vegyes kiváncsisággal jártam körbe a gépet, melyet éppen töltöttek
fel vegyszerrel, üzzemanyaggal.
Egyszer csak jött a kérdés: a következö körre elmegyek-e a pilótával?
Nem tudom megdöbbenésem dacára hogyan tudtam igent mondani,
de máris a gépben termettem. Beültettek remegö lábakkal a jobbos
székbe, pár szóban elmondták, mi fog történni, és beindult a
motor, melynek hangja egyenes arányban erősödött a vibrációval.
A pilóta ivott egyet a literes tejből még, majd maga mellé tette
bal oldalra és nekilódultunk.
Az egész gépezet remegett, vibrált, zötykölödöt, mintha szét
akarna esni - mint egy elszabadult ménes, gátját átszakitó folyó
-,de mégis azt sugalta a gép ÉLEK, érted ÉLEK!
És ahogy elszakadtunk az anyaföldtöl átvette helyét egy teljesen
más vilag. Olyan 50 méteren elkezdte szórni a táblat a pilóta,
és jöttek a kunsztok: nézem villanykaró szemben, közelít - közelít
- ez már nagyon közelít! és akkor hirtelen átugrottuk (ez a
leghelyesebb szó rá) majd egy rövid egyenes után szinte sarkon
fordultunk és irány vissza: szinte rácsaptunk a táblára, és
ugrás , száguldás ,fordulás ... és ezek kavalkádja.
Miután kiürült a vegyszeres tartály (egy pillanat műve volt
akkori érzékkel) közelítettük meg az ideiglenes leszalló pályát,
de előtte még borzasztó iramban és elánnal rácsaptunk egy pótkocsis
traktorra a földúton, majd felrántás és pár pillanat múlva már
megint rázkodott az egész szakramentum: leszaltunk.
Kicsatoltak majd még ültem egy kicsit az ülésben, mert még nem
igazan tértem magamhoz annyi élmény zúdult rám hirtelen egyszeriben.
A pilóta meg ott folytatta a tejivást, ahol abbahagyta. Mikor
kiszálltam annyit még halottam, azt mondta a pilóta: küldjetek
egy traktort a másik árokba csúszott traktorért!
Ahogy kiszálltam a gépből, azt már feltöltötték és máris nekilodult,
óriási szélvihart kavarva.
Egész délután kint voltunk, hordókat gurítottunk a géphez és
vissza. Így telt a napunk, de még hazafelé is a történéseken
töprengtem és csak pár nap múlva tudatosult bennem, mi is történt,
mi esett meg velem. Egy teljesen más vilag tárta ki kapuit előttem,
és én beléptem, hisz ha tehetem a gépek körül legyeskedem! Nem
kell ide Porsche, Ferrari, ülj be egy ANCSÁBA, ne klímás, utaskísérős
Boeinggal utasrepkedj, SZÁLLJ BE EGY ANCSA JOBB ELSÖ ÜLÉSÉBE
ÉS RÁJÖSSZ, MIT JELENT AZ A SZÓ: REPÜLÉS!
Azóta ha meghallom az Ancsa hangját, rohanok ki az utcára és
keresem, kutatom szememmel, fülemmel és amikor felettem dübörögve
elhúz eszembe jut, egy szó, amit a pilótának nem mondtam ki,
de azóta ezerszer KÖSZÖNÖM!
A szerzőnek köszönetképpen tiszteletjegyet küldtünk az EuropAirventure
programsorozatára.
|
|
K
Tamás: Világjáró beszámoló
|
Szerencsésnek mondhatom magam repülős utak terén, hisz nem mindenkinek
adódik meg, hogy évente többször is végigrepüljön egy Magyarország
- Új-Mexikó távolságot, még csak 18 évesen. Persze minden út
teli van izgalmakkal, különösen ha több átszállásra is kell
figyelni. Az ember pedig már várja, hogy 5 hónap után végre
ismét haza jöhessen.
Már januárban le is foglaltam a jegyem a tanév végére, 3 repüléssel,
2 átszállással a világ legnagyobb repülőterein, 8 órás csatlakozási
idővel Chicagóban és 7 órással Londonban. Arra gondoltam, hogy
ha bármelyik gépem is késik, még marad időm nyugodtan körülnézni
és fotózni is!
El is jött lassan a nagy nap, amikor indulásom előtt már 3 órával
megjelentem Albuquerque repülőterén. Körbefotóztam a repteret,
de spóroltam azért a memóriával, hisz a nagy út még el sem kezdődött.
Indulásunk előtt fél órával meg is jelentem a beszálló kapunál,
de a várakozó tömegen kívül nyomát sem lehetett látni, hogy
itt ma valamiféle beszállítás is lesz s gépbe. 8 óra 50 perckor,
amikor már a levegőbe emelkedés ideje lett volna, végre megjelent
két hölgy, és udvariasan bejelentették, hogy sajnos a járat
túl van foglalva, önkénteseket keresnének, akik a következő
géppel mehetnének 4 óra múlva és jelentős kárpótlást is kapnának.
Még én is elgondolkodtam ezen a csábító ajánlaton, de azért
inkább a biztos utat választottam. Mikor találtak egy pár önkéntest,
végre elkezdhettük volna a beszállást. Ekkor újabb problémába
ütköztünk. Nincs itt a személyzet! Rossz tervet kaptak, és ma
reggel elrepültek Dallasba. Az új személyzet már úton van, 2
órán belül itt is lesznek. Mit ne mondjak, ez kisebb-nagyobb
felháborodást váltott ki többekből is. Jómagam odamentem a beszálló
pulthoz, és meg is kérdeztem, hogy B vizsgás vitorlázó tapasztalattal
és a flight slimulatoron eltöltött órák után szívesen elvinném
a járatot. Persze ezen ők is és én is egy jót mosolyogtunk.
Végül dél körül megérkezett a személyzet, és sikeresen fel is
szálltunk Chicago irányába.
Az út során nem adódott semmi probléma, a repülési idő csak
egy kicsivel lett több, a kerülendő viharok miatt. Leszállás
után pedig begyűjtöttem a kapitány aláírását logbookomba. Chicagóba
érkezve végül így is 4 órám maradt az átszállásra, amit a létező
összes terminál felkeresésével, a biztonsági ellenőrzésekkel
és repülők fotózásával töltöttem. Indulásom közeledtével pedig
átmentem a négyes terminálra, ahol már érezni lehetett Európa
illatát. Lufthansa, Swiss, SAS, BMI gépek sokasága állt bent,
majd megérkezett a mi BA B-747es jumbónk is. A beszállítás időben
kezdődött meg, és nagy szerencsémre ablak mellé kaptam a helyet
is. Ennek kimondottam örültem. Telt-múlt az idő, de még mindig
szálltak be az utasok a gépbe. Ezzel egy időben pedig egyre
melegebb lett a fedélzeten, mert elromlott a hűtő berendezés.
Csak a hajtóművek bekapcsolásakor állt minden helyre. Addig
pedig maradt a legyezés, és vetkőzés. Egyesek már felöltötték
a strandra valókat, már én sem bántam, hogy nem vittem magammal
semmi melegebb ruhát az útra. Fél órás késéssel meg is kezdtük
a gurulást. A felszállásra várakozó gépek száma meghaladta a
százat is, ezt magam számoltam meg. Végül is egy-két óra múltán
már mi következtünk volna, vártam ezt a "felemelő"
élményt, amikor a kapitány egy előretolt kézmozdulattal elindítja
a gépet, és felbőgnek a hajtóművek, érezni a terhelést... Helyette
viszont pont az ellenkezője történt. A hajtóművek lefelé pörögtek,
a gyorsulás helyett lassítás következett, majd lefordultunk
a pályáról. " Az északi légtérben óriási viharok tombolnak,
emiatt nem tudunk elindulni. Addig is félreállunk, amíg megjön
a hír a toronytól, hogy mehetünk." -mondta a kapitány.
Ezen kicsit csodálkoztam, mert amíg mi a 30 fokos kabinban szürcsölgettük
a személyzet által felszolgált üdítőket, mellettünk a Lufthansa
és a BMI gépe is felszállt. Mint utólag kiderült, ők sem jártak
szerencsével, egy óra múlva már jöttek is vissza. Az idő múlásával
egy újabb próbálkozást kíséreltünk meg a felszállásra, de mire
végigálltuk a sort, az előző szituáció játszódott le megint,
ezúttal viszont már a terminál irányába vettük az irányt. "Újratankoljuk
a gépet, mert a várakozás alatt eléggé sokat fogyasztottunk"
-jött a kapitány tájékoztatása. Vissza is gurultunk az eredeti
helyünkre, hajtómű leáll, légkondi ki, jön megint a kánikula.
Ekkor már 4 órás késésben voltunk, de továbbra sem aggódtam,
hisz így is elég időm lesz átszállni. Gondolataim hamar szertefoszlottak,
amikor egy hatalmas villám csapás hangja hallatszott a gépben.
A vihar megérkezett a reptér fölé. Amíg el nem megy, addig tankolni
sem tudunk. Meg sem próbálom leírni, amit az utasok erre reagáltak.
Végül jött egy megmentő megoldás, amíg nem tankolunk, addig
visszaengednek a terminálra, ahol a rendőrség egy kordonokkal
körülzárt területet alakított ki a számunkra. A repülőt viszont
csak útlevéllel és beszálló kártyával lehetett elhagyni. A terminálon
legalább hűvösebb volt. Olyan éjfél körül jártunk, már a reptér
is lassan bezárt, amikor jött egy bejelentés, hogy ma már nem
indulunk el, mert akkor a személyzet túlórázna. Így a repülőn
kapunk vacsorát, és megkérik a környéken lakókat, hogy menjenek
haza, jöjjenek vissza holnap a mai indulás ideje szerint. Nekem
ez elég furán hangzott, mert én nem épp a környéken lakom. De
ezzel nem voltam egyedül. Végülis mi egy Hyatt szállodában kötöttünk
ki, amit a BA fizetett nekünk. Én egy 11. emeleti lakosztályt
kaptam, hatalmas ággyal. Szüleim értesítése után gyorsan ágyba
is dőltem. Hajnali hatkor valami iszonyatos zajra keltem. Elhúzom
a függönyt, és nem hittem a szememnek. Egy B-737es közeledett
felém, pont, mintha engem célozna. A pulzusom az egekbe szökött,
de futás helyett a fényképezőgépemet kerestem. Mire megtaláltam,
a gép már el is húzott a fejem fölött. Ekkor derült ki, hogy
a szobám a szálloda legtetején van, a reptértől 5 percre, pont
valamelyik kifutópálya irányában. Visszafeküdtem az ágyamba,
és onnan fotóztam a gépeket. Ennél jobb fotós terasz szerintem
nincs is a világon, de ennél drágább se, azt hozzá kell tenni!
Délután kijelentkeztem, és visszamentem a reptérre. Újra bejelentkezés,
keresztül menni a biztonsági ellenőrzésen, stb... Kaptam egy
pár ételbónt is, amiből valami hihetetlen mennyiségű ebédet
és csokoládét vásároltam. Az indulási kaput hamar megtaláltam,
csak egyetlen bökkenő volt. 10-es kapu: BA 296, to London Heatrow.
11-es kapu: BA 296, to London Heatrow. Ugyanazon légitársaság
két gépe egymás mellől indult ugyanoda, 5 perc különbséggel.
Aztán megkezdődött a beszállítás, az alábbi szavakkal:
"A mai gép utasai a baloldalt láthatják gépüket, ők a 10-es
kapun szállnak be. A tegnapi mai gép utasai pedig a jobb oldalon,
a 11-es kapunál szállnak majd be." Mit ne mondjak, akármennyire
is megtévesztő volt a dolog, mindenkinek sikerült jó helyre
szállnia. Hét órás repülés után pedig meg is érkeztünk Londonba,
ahol úgy szervezték ügyemet, hogy a tegnapi járatnak megfelelő
gépen mehessek, tehát volt 7 órám, hogy eltöltsem. Rövid fotózás
után lefeküdtem a reptér egy csendesebb részén, hogy aludjak
egy pár percet. 3 óra múlva a Los Angelesbe menő gép 400 utasának
egyike keltett fel, csak ellenőrizte, hogy rendben vagyok-e.
Kissé meglepő arccal mondtam neki, hogy persze, csak szundítottam
egy picit. A hátralévő időm pedig tipikus semmittevéssel és
a kirakatok nézegetésével telt.
Az utolsó gépen pedig megkaptam kárpótlásomat, hely hiányában
a business osztályon utazhattam. Sokra ugyan nem emlékszem,
mert végigaludtam az utat. De ennyi kaland után, szerintem megérthető.
:)
A szerzőnek köszönetképpen tiszteletjegyet küldtünk az EuropAirventure
programsorozatára.
|
|
|
The Flying Sportswear
PILÓTA TÁBOROK
Elindítottuk a hétvégi pilóta táborok szervezését!!!
Ha szeretnéd kipróbálni, milyen a repülés, a repülőgépvezetés,
akkor itt a helyed!
A hétvégi 2 illetve 3 napos összejövetelek alkalmával egésznapos
programok várnak, melyek keretén belül Te is belekóstolhatsz
a repülőgépvezetés elméletébe és gyakorlatába!
Megismerkedhetsz az aerodinamika, a léginavigáció, a repülőgépműszertan,
a rádiózás és sok-sok más érdekes tárgy alapjaival.
Kipróbálhatod a repülőgép vezetését is!
Táborainkat kis létszámú csoportoknak szervezzük, áprilistól
folyamatosan, az alábbi helyszíneken: Börgönd (Székesfehérvár),
Siófok, Őcsény, Kalocsa. Igény szerint - ha megfelelő létszámú
jelentkező összejön - bármely más reptérre is elmegyünk!
BŐVEBB INFORMÁCIÓ:
06 70 380 48 12 |
PILÓTAKÉPZÉS
Pilótaképzés a magánpilóta szakszolgálati engedélytől (PPL)
a kereskedelmi pilóta engedély (CPL) megszerzéséig!
IR (műszeres), ME (multi engine) képzések és típusképzések.
Korszerű, jól felszerelt repülőgépekkel, valóban profi oktatókkal,
a legkedvezőbb áron!
BŐVEBB INFORMÁCIÓ:
06 70 380 48 12 |
LINKAJÁNLÓ
Airman
A pilóták és a repülés szerelmeseinek új portálja.
Kiváló minőségű sportrepülő ruházati márka, épülő on-line
bolttal.
www.airman.hu
Kerozingőzös
Frissen újraindított portál a kerozingőztöl fertőzött, lelkes
érdeklődőknek.
www.kerozingozos.hu
Airport
Modellbolt
Az általunk legjobbnak tartott
hazai modellbolt. Nemcsak vásárolni lehet, de a remek csapat
szakmai tanácsokkal is segíti az érdeklődőket. Pezsgő modellező
élet alakult ki az üzlet révén.
www.airport-modell.hu |
|
|
