Nemrégiben gyönyörű fotóalbumot nyomott a kezembe Pécsett élő nagybátyám, András: "Ezt nézd meg, téged érdekelni fog!" Megnéztem. Alig akartam visszaadni...

Az album Hámori Gábor pécsi fotóművész "Pécs madártávlatból" című fotóalbuma volt, ami nemrég jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában. Nem tudom, mit írhatnék a könyvről... mert beszélni nem elég róla, ezt látni kell!


Az albumban több mint 160 csodálatos légifotót találunk, amelyeken a levegőből tárul elénk Pécs és környéke. Minden fotón ismerős látvány tárult elém, hiszen láttam már sokszázszor a Széchenyi teret, a Barbakánt, a székesegyházat, a Havi-hegyi kápolnát, a pécsi utcákat, és a környező tájat. Lentről is és a levegőből is. És mégis... minden képen van valami új, valami fantasztikusan izgalmas! Gábor nem térképszerűen mutatja be a várost, hanem perspektivikusan, közelről, hangulatos megvilágításban, érdekes nézőpontból tárja elénk az egyes épületeket, tereket és az utcák arcát. Minden fotó külön élmény, mely a felfedezés és az újrafelfedezés örömét nyújtja az albumot lapozgató olvasónak.

Hámori Gábor így vezeti be az albumot:

"Fotózok, mert beszélni nem tudok."- mondogatom magamról, akár bemutatkozásként is.

A kép pedig igazi jelbeszéd: nézni és látni valamit úgy, ahogy csak egy valaki tud. S ez a valaki a keresővel néz, de a teljes lényével lát. S mi van az objektív túloldalán? Az, amiben a fotós szépet, jót, játékosságot, nyugalmat, netán meghökkentőt, szomorúságot - vagyis érzést lát. A fotózás a pillanatnyi érzések megragadása, s a kép az érzés maga. S az érzések megannyi színe, mélysége és árnyalata, mi a képek erejét adja. S ez bizony az egyén szabadsága, mely nem elnyomható, nem befolyásolható, s nem kordában tartható. S mindenki mást és mást érez ugyanabban a dologban, s az arról készült fotóban - ettől vagyunk mások, és ez pontosan ezért és így a jó. A repülés is maga a szabadság, hisz átmenetileg elhagyjuk vele a mindennapok valóságát. Emelkedés közben még zúg a fülünk, s nagyokat nyelünk - mintha a valóvilág megannyi gondja-baja kapaszkodna velünk.


De ahogy a repülési magasságba érünk - a Csoda alattunk, köröttünk és fölöttünk. Eltűnik az utcák megannyi kátyúja, s a rendezetlen porták sokasága. Eltörpülnek az egyformává váló emberek, autók, s nincsenek rokkantak és hajléktalanok. A fák, a bokrok, s a gyep utánozhatatlan zöldje jelzi - maradt még belőlük valamennyi. Rendezett lesz minden, s eltörpülnek, majd eltűnnek a gondok. S a fények és az árnyak kirajzolják, megmutatják a város megannyi hajlatát, szépségét, az utcák s az épületek megannyi vetületét.

Szívemből kívánom valamennyiüknek, hogy az album lapozgatása közben éljék át, s ismerjék meg más oldaláról városunkat, Pécset.

Hámori Gábor

Sajnos a könyv bemutatójához fotókat nem kaptunk. Ettől függetlenül az albumot jó szívvel ajánlom mindenkinek!