Amikor olyan 8-9 éves lehettem, a faluban egy sárkányrepülő csinált utasreptetést nyáron. Ennek nagyon megörültem, mégpedig annyira, hogy minden nap náluk voltam és együtt vártuk a kedves repülni kívánó vendégeket. Órákig tudtam nézni azt a kis egyszerű szerkezetet és mindig alig vártam, hogy végre beindítsák és felszálljanak vele. Lenyűgözött az egyszerűsége és az, ahogyan leszállásnál kerülgeti a fákat, felszállásnál pedig pattog a göröngyös búzatáblán.

Egy napon felajánlották, hogy mehetek vele egy kört délután. Ezt természetesen reggel mondták, úgyhogy majd bezöldültem a várakozástól!

Eljött tehát a délután. Felvettem egy bukót és beültem hátra a gépbe. Beült elém a pilóta, beszíjaztuk magunkat és elmondta, hogy mit ne csináljak. Bevallom, kicsit féltem ott hátul, elég félelmetesnek látszott, hogy csak egy szíj tart engem és semmi nincs körülöttem - talán ez fogott meg az egészben - szóval eszem ágába sem jutott hozzányúlni valamihez is, csak kapaszkodtam. Beindítottuk a motort, kicsit vártunk, majd kigurultunk a felszállópályához, ami egy frissen aratott búzatábla volt.

Elkezdtünk gurulni, egyre gyorsabban, míg fel nem emelkedtünk. Csodálatos érzés volt! Láttam, ahogy minden egyre kisebb lesz és kezdtem összezavarodni. Lentről mindent tudtam, hogy mi merre van, de fent... Még a saját házunkat sem ismertem meg, pedig ott repültünk el felette. Nagyon jó érzés volt, hogy repülünk a magasban egy könnyű szerkezettel és a szél az arcomba fúj. Elrepültünk a Velencei-tó fölé is és láttam azt a sok kis pöttyöt a vízben és arra gondoltam, hogy én is ott szoktam úszkálni és vágyakozva nézek fel a felettem elrepülő sárkányrepülőre...

Tíz percet repülhettünk, majd elindultunk a leszállóhely felé, ami nagyon kicsinek tűnt fentről. Leszálltunk tehát a zötyögős kis búzatáblára, majd leállítottuk a motort.

Remegő lábbal szálam ki, nem a félelemtől, hanem talán a szokatlan és csodálatos helyzettől.
Így visszagondolva csak azért vagyok szomorú, hogy nem vittem magammal fényképezőt...

Timár Zoltán


(Zoli a nagyszerű Kamov.hu oldal szerkesztője. Köszönöm az élménybeszámolót Zoli!)