Ma egy érdekes és kedves "küldetést" hajtottam végre.

Ha nem bánod, elmesélem!

Pár hete Csaba barátomnál jelentkezett egy hölgy és elmondta, hogy a férje születésnapjára meglepetést készít elõ. Ez eddig rendben is van, de hogyan jövünk ehhez mi? Hát úgy - mondta a telefonáló -, hogy én repüléssel szeretném meglepni a párom! Ebben kérnék segítséget!

Természetesen Csaba azonnal igent mondott és a legnagyobb titokban megszervezte a "bulit". Idõpont? Egyeztetve! Útvonal? Egyeztetve!
Már csak a fotóst és a pilótát kellett megoldani, de Csaba minderre egy személyben tudja a legjobb embert! Szerénységemet.
Rövid idõn belül minden készen állt a nagy napra!

Eljött a jeles nap és mi már reggel a repülõtéren voltunk: elokészítettük a repülõgépet az útra.
És ha már ott voltunk, egy rövid repüléssel be is melegítettük kicsit. Nem árt a gyakorlás!

A megbeszélt idõpontban megérkeztek Istvánék is. A bemutatkozás után kiderült a meglepetés, azaz István megtudta, hogy miért is jöttek le Pestrõl Õcsénybe? Lett nagy öröm!!!
Nem is húztuk az idõt, bemutattuk Istvánnak HAVERT, azaz a HA-VER lajstromjelû 4 személyes Cessna 172XP-t. István boldogan tudakolt minden repüléssel kapcsolatos információt:
Mekkora teljesítményu a gép? Mennyi az utazósebessége? Merre megyünk? Hogyan kell a repülést megtervezni? Fogunk rádiózni?
A kérdések csak úgy dõltek az izgatott szülinaposból! Szívesen beszélgetek ezekrõl a dolgokról, de dönteni kellett: elõadás vagy repülés? Hát persze, hogy ez utóbbi!!!
Természetesen, azért menet közben igyekeztem kielégíteni István kíváncsiságát. Belõle pedig szakadatlanul jöttek a kérdések. Izgatottsága teljesen átragadt rám is. Olyannyira, hogy felszállás után még a fékszárnyat is elfelejtettem behúzni! Hát ez van...

István persze elöl ült, a másodpilóta helyén. Így alkalma nyílt kipróbálni a repülõgépvezetést is. Miután utazómagasságra emelkedtünk megfogta a szarvkormányt. Nem is engedte el egész úton! Mondhatjuk, hogy együtt vezettünk végig. Átrepültünk a helyenként még jeges Balaton felett, megnéztük Badacsonyt, majd Tihany felé fordultunk. Tihany után ismét átrepültünk a tó felett és Siófokon át Õcsény felé vettük az irányt.

Leszállás után István kipirulva és csillogó szemmel tudakolta, hogy jöhet-e legközelebb is repülni?
Úgy érzem, a meglepetés jól sikerült és a szülinapi ajándék nagyon "talált". Örülök, hogy mi is hozzájárulhattunk ehhez! A közel kétórás repülésen kívül István kézbe kapott egy oklevelet is elsõ repülésérõl, valamint az úton készült fotókat tartalmazó CD-t.

Apropó! Nemsokára itt a 30. születésnapom! Talán engem is meglepnek egy jóízû repüléssel a család és a barátaim!!! :)