Végre megjött!!! Igen... Alaposan megvárakoztatott bennünket az idén, de csak megjött a tavasz!

Március 16 -án hívott fel mindig lelkes barátom, Viktor: "Te hétvégére jó időt mond a meteo!"
Na persze! - gondoltam... Ebből se lesz semmi... De Viktor csak erősködött. És persze előállt azonnal egy kéréssel is: "Menjünk el egy tavaszköszöntő repülésre!"

Tavaszköszöntő repülés? Ez jól hangzik! Azonnal felvillanyozódtam! Hát legyen! Utánanéztem a meteonak én is, és csakugyan kellemes időt jósolt hétvégére. Repüljünk!

Az elején Viktor csak abban volt biztos, hogy Ő repülni AKAR. Meg abban, hogy ezt kedvencével, a HA-VER lajstromjelű Cessna 172XP-vel szeretné. Mivel a gép 4 személyes, még 2 utasnak maradt hely a fedélzeten. Viktor azonnal kitalálta, hogy ez remek alkalom arra, hogy kedvenc felesége, Edina is kipróbálja a repülés örömeit! Edina nem osztotta ugyan Viktor lelkesedését, de beleegyezett a dologba.

Így viszont még mindig maradt egy szabad helyünk. Ezt egy körlevél révén gyorsan meghirdettük a Madárszemmel hírlevél olvasói között. A levél kiment és mi vártuk, hogy jelentkezik -e valaki a tavaszköszöntő repülésre. És... egyszer csak kitört a zűrzavar!

Annyian érdeklődtek a repülés iránt, hogy a telefonom folyamatosan csörgött, és percenként érkeztek az e-mailek! Azonnal látszott, hogy egy kör nem lesz elég. Fele se tréfa! Szervezni kellett rendesen, ki mikor és kivel érkezik, kivel repül és merre? S közben a meteo miatt szombatról át kellett helyezni az időpontot vasárnapra. Ment a tervezés-szervezés egész nap. Végül összeállt a kép: vasárnap repülünk, több kört és több útvonalat. Sikerült úgy szervezni, hogy senkinek ne kelljen várnia és mindenki arra mehessen repülni, amerre szeretett volna.


Vasárnap végre napsütésre ébredtünk! Talpra és irány a repülőtér!!! Őcsényben már volt egy kis élet: kint nyüzsögtek az "uelesek" a hangár előtt, a reptér füvén pedig siklóernyősök bontogatták a szárnyaikat. Illetve az ernyőiket.

A hangár előtt a HA-VEW lajstromjelű Cessna 150-es állt növendékre várva. Oktatórepülésre készítették elő aznap.

Átvettem a HA-VER-t és repültem is egyet vele, no nem azért mert télen elfelejtettem, hogyan kell? Inkább azért, mert a repülőtér nagy része - a belvíznek köszönhetően - még víz alatt volt és jó volt előre tájékozódni, hogy a mező melyik részére lehet leszállni...


Pont megérkeztek Viktorék, amikor leszálltunk. Viktor feleségével, Edinával és egy régi jó barátjával, Hagennel érkezett: Edinának bemutattuk a repülőt, leadtuk a reptervet és előkészültünk, hogy lerepüljük az Őcsény (LHOY) - Pécsvárad - Pécs - Pécs-Pogány (LHPP) - Mohács - Duna-Dráva Nemzeti Park - Baja - Őcsény (LHOY) útvonalat.

Viktor később így emlékezett vissza a repülésre:

"Hagen barátomat régóta ismerem, több mint 10 éve dolgozunk együtt. Nagyon sok szép repülős történetet mesélt és élt át maga is, mivel szintén pilóta volt. Mallorcán repült Piper gépekkel. Már régóta terveztük, hogy elmegyünk közösen repülni. Nagyon sok hasznos elméleti tudnivalót mesélt, és egy nagyon kedves ajándékkal lepet meg tavaly télen, nekem adta pilótarádióját. Jelképes búcsú volt ez számára: búcsú a repüléstől. De mint tudjuk a repüléstől nem lehet csak úgy elbúcsúzni. Közös repülésünkön is látszott az arcán a boldogság. Mikor kiértünk a reptérre és látta az UL gépeket, siklőernyősöket, és nem utolsó sorban mikor meglátta a HA-VER -t, látszott rajta, hogy hiányzik neki és már nagyon visszavágyott, hisz 17 éve nem repült. Végig nagyon élvezte a repülést és mondta, hogy legközelebb is eljön, és addigra már nem csak mint utas, hanem kipróbálja a jobb egyet is. "


Az út remekül indult, habár a nap kissé még álmosnak tűnt, úgy látszott nehezen ébred téli álmából. Felszállás után elhúztunk a szekszárdi dombok fölött, megnéztük a szálkai tavakat majd Pécsvárad felé vettük az irányt. A kissé mostoha fények miatt fotózni nem tudtam, de azért jó volt látni a lassan ébredező természetet odafentről. A házaspár jól érezte magát: Edina szemlátomást élvezte első repülését - felvette az egész utat kamerával, Viktor pedig boldogan repülte a Cessnát.

A pécsváradi vár régi ismerősként üdvözölt bennünket. Pécs felhőkkel fogadott ugyan, de azért megnéztük a várost "madárszemmel" mi is. (Nemrégiben jelent meg Hámori Gábor Pécs madártávlatból című gyönyörű fotóalbuma. Jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe!) Pogányban leszállást teveztünk, mert szerettük volna látni az Austrian jet-jét. Leszállás után a parkolóhelyre érve derült csak ki, hogy a Pécs-Bécs járat csak a következő héten indul. Nem baj, leglalább megnéztük az épülő új terminált!

Felszállás után Mohács felé vettük az irányt, majd pedig a Duna vonalát követve értünk el Bajáig. Megnéztük a még kissé kopárnak tűnő Gemencet, majd a Sugovica fölött berepültünk Baja fölé.

Őcsénybe pont jókor érkeztünk, mert 5 perc szusszanás után meg is érkezett Balázs és Csaba, a következő kör jelentkezői.

Velük a Gemencet repültük be, majd a Duna fölé érve déli irányba fordultunk. Dunafalva után visszafordultunk és Baja felé vettük az irányt. Csináltunk néhány kört a város felett, kicsit alacsonyabbra is süllyedtünk, hogy a fiúk fotózhassanak. Őcsénybe visszatérve egy kis időre megszakítottuk a repülést, de csak annyira, hogy a srácok helyet cserélhessenek. Most Csaba ült előre a jobb ülésbe. Felszállás után Csaba a repülőgépvezetéssel ismerkedett. Annyira jól ment neki, hogy vonakodva akarta csak abbhagyni a repülést! Döbbenetesen jól ráérzett a repülőgépre!

Minden jónak vége szakad egyszer, így Csabától is vissza kellett kérni a gépet és lassan "hazatérni". A leszállást közösen végeztük: én elmeséltem, mit miért csinálok és Csaba figyelmesen követte az eseményeket.

Azt hiszem, Csaba, Balázs és a HA-VER barátságot kötöttek aznap, igazi "haverok" lettek!

A tavaszköszöntő repülés igazán jól sikerült! Annak ellenére, hogy kevés fotót készítettem, azért lett pár kép mutatóba. Remélem, a fiúk küldenek majd az általuk készített fotókból!

A tavaszköszöntő repülés során készült fotók: