Kedves pilóta társak!

Viktor vagyok egy kezdő, de annál lelkesebb pilóta. A repülés számomra több mint egy hobbi és életmód. A repülés számomra hagyomány és tisztelgés mindazon emberek előtt, akik valamilyen módon segítették a repülést, vagy a háború idején hazájukat védték. Talán ez furcsán hangzik, de biztosan egyetértenétek velem, ha valamelyikőtök családjában szintén lett volna második világháborús pilóta, aki sajnos már nem lehetne veletek, vagy nagypapa, aki maga is repült. Nekem ezt jelenti.


Hogyan is kezdődött? 2005 nyarán, egy szép hétvégén feleségemmel kimentünk a Dunakeszi reptérre kicsit nézelődni és mondtam neki, menjünk el egy rövid sétarepülésre! Ő nemet mondott, mert furcsa volt neki egy kis Zlin 142-es, de én felszálltam Gulyás Györggyel, aki egy fantasztikus élménnyel ajándékozott meg. Köszönöm Gyuri!


Ezután elhatároztam, hogy megtanulok repülni. Természetesen vegyes érzelmekkel fogadták a családban. A szülők féltek emlékezvén a rossz dolgokra, feleségem Edina meg bátorított és azt mondta, ha szeretnéd és ez volt az álmod, akkor váltsd valóra! Ismerősöm - Faragó Ferenc - útján eljutottam az Aero Média repülőiskolájába és megismerkedtem oktatóimmal. Nem fogom elfelejteni azt a szerdai napot soha, amikor a börgöndi reptérről egy C150-es Cessnával felszálltunk egy "szoktató repülésre". Furcsa érzés volt a 142-es után. De nagyon tetszett. Utána leültünk beszélgetni, hogy hogyan lehetne elkezdeni. Nem telt bele egy hét és máris túl voltam az első légtér repüléseken, ahol megtapasztalhattam, hogy milyen érzés saját kézzel vezetni egy repülőt, illetve milyen is, amikor a repülő nem csak egyenesen repül. Mára már túl vagyok 40 órán, és elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg. Életem egyik legjobb döntése volt.


Mindig emlékezni fogok rá milyen jó érzés volt, amikor életemben először egyedül leszálltam, vagy amikor a vészhelyzeti gyakorlatokat kezdtük el gyakorolni és a dugóhúzó következett. Annyira ideges voltam, hogy szinte alig tudtam koncentrálni a leszállásokra. Miután ezt látta rajtam Laci, az oktatóm, azt mondta, itt az ideje, hogy megcsináljuk a dugóhúzót. Emlékszem nagyon izgatott voltam. De amikor elkezdtük és a gép forogni kezdett, az valami fantasztikus volt! Arról nem is beszélve, hogy amikor mindezt vizsgán kellett megcsinálni egyedül, az hatalmas élmény volt. Feleségem lentről nézte és teljesen megrémült amikor látta, hogy a gép egyszer csak pörögve zuhan le. Jó érzés volt uralni.


A repülésben a másik fantasztikus dolog az, amikor az országot járod. Teljesen más fentről látni és átélni az élményt, mint gyalogosan. Hatalmas őz rudlik, szarvasbikák, vaddisznó kondák... vagy amikor melletted repül az ölyv vagy a gólya! Arról nem is beszélve, amikor azt mondod a barátaidnak vagy a szüleidnek, hogy gyere elmegyünk egy kicsit kirándulni és büszke vagy akkor, mikor uralsz egy 200 lóerős gépet. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy ha lehetősége van rá akkor próbálja ki, próbálja ki milyen érzés az amikor az ember évszázados vágya valóra válik és a madarakkal együtt repül!


Köszönöm Laci, Benyó bácsi, Fecó, hogy egy gyerekkori álmot valóra válthattam!