Elõször is el kell ismernem, hogy hibát követtem el.

Megtanítottam Csaba barátomat fényképezni. A MADÁRSZEMMEL oldal legfrisebb fotóiból láthatod, hogy egész jól belejött. Ez persze nem lenne baj. De most, hogy legutóbbi útjáról ennyi sok használható képet hozott, nem lesz miért magával vigyen többet, ha repülni megy. Repülõt vezetni õ is tud. És most már fotózni is!!!! Ajjaj!

Másodszor pedig most egy olyan út képes beszámolóját olvashatod, melyet teljes egészében Csaba készített. Õ repülte, fotózta és írta.

Át is adom a szót Csabának:

Utálod, ha elõznek a kamionok?

Én nagyon, fõleg ha repülon ülök és úgy elõznek. Ezt történt velünk a 260 lóeros PZL-104 Wilgával, amit Bronkowból Kaposújlakra szállítottunk.

Drezda-Kaposújlak nem ügy egy 260 lóeros Cessnával, ami 260 km/órával utazik és 5 órát a levegõben tud tölteni. A Wilgát azonban vitorlázógépek szántóföldrõl felvontatására találták ki, nem pedig utazásra. Mi hittünk az elõrejelzésnek, ami északi szelet jósolt, de a levegõben kellett módosítani repülési tervünket és átvágnunk a Hatz hegységen, hogy benzinhez juthasson szomjas repülõnk.

Az idõ szép volt, a táj gyönyörû, a Wilgából a kilátás fantasztikus. Csak a délkeleti szél miatt volt a földfeletti sebességünk csupán 120 km/óra.

Fertõszentmiklóson megtudtuk, hogy az autónk, ami Drezdába vitt bennünket már a magyar határon van. Négy leszállással jutottunk Kaposújlakra, ahol évnyitó vadisznópörkölt várt bennünket.